Vissza ide: Mosható pelenka kisokos

Hogyan szoktassuk le a gyereket a pelenkáról? Mikor kezdjük el? Milyen trükköket vethetünk be? Ebben a blog bejegyzésünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

    Mikor kezdjük el?

    Talán ez az a kérdés ami legtöbbünkben először felmerül a téma kapcsán. Fontos leszögezni, hogy nincs olyan, hogy másfél vagy éppen három évesen kell elkezdeni a pelenkáról való leszoktatást. Ahogy annyi minden másban, a szobatisztaságra való nevelésben is rá kell éreznünk, hogy mi az optimális időpont, amikor is elkezdhetjük a gyermek tréningezését. Ha túl hamar kezdjük el, fölösleges stressznek tesszük ki a kicsit, amin később nehezen jut túl. Végeredményként pedig korai erőfeszítéseink pont az ellenkező célt érik el, még később válik csemeténk szobatisztává. Amennyiben viszont túl későn vágunk bele a folyamatba, az plusz erőfeszítést igényel a részünkről, tovább kell pelenkáznunk, ami anyagi és környezeti terhelést is jelent.

    Figyeljünk a jelekre

    A legkorábbi jelek olyan apróságok is lehetnek, mint pl. érdeklődés apa-anya wc-re járása iránt. Ez nem összekeverendő azzal, amikor a szeparációs szorongás miatt anya még oda se tud kimenni egyedül, és a baba azért megy vele, hogy ne legyen egyedül. Ugyanakkor ha azt látjuk, hogy a gyerek kíváncsian figyeli, mutogat arra ha a szülő pisil, vagy érdeklődve nézi, ahogy valamelyik háziállatunk elvégzi a dolgát, az lehet az egyik legelső jelzés arra, hogy kezdi megérteni, mi is történik ilyenkor.

    Bizonyos szintű testi, és érzelmi fejlettség mindenképpen szükséges ahhoz, hogy elkezdhessük a leszoktatást. Van néhány árulkodó motívum, amit arra utal, hogy lassan belevághatunk ebbe az új kalandba. 

    • Az érzelmi oldal: ha a gyerek elkezdi kifejezni a száraz pelenkára való igényét, az mindenképp jó jel. Az, hogy egy baba sír, ha pisis a pelenkája és csípi, még nem jelenti azt, hogy ő tudatosan száraz pelenkát szeretne. Ezzel csupán a diszkomfort érzetét adja tudtunkra. Amennyiben viszont a gyerek már tudatosan a pelenkára mutogat, vagy bármilyen módon jelzi hogy hol érzi kényelmetlenül magát, az jó jel.
    • A kognitív képességek: talán ez a legegyértelműbb mind közül. Ha a gyerek össze tudja kötni fejben az inger megjelenését és az eredményt, mondhatja is. Legtöbb gyereknél például a kaka az első kimondott szavak között van. Ha azt vesszük észre, hogy ezt a szót már tudatosan használja, kommunikáljunk vele, kérdezzünk rá, hogy tényleg mennie kell-e. Próbáljuk meg tudatosítani a gyerekben, hogy mit is jelent, amit mond.
    • A testi adottságok: biztató, ha nagy dolgok rendszeresen ugyanabban a napszakban történnek. Ha például a gyerek jellemzően az ébredés, vagy a reggeli után kakil, az azt jelenti hogy valamilyen szinten már képes kordában tartani a bélműködését. Ehhez hasonlóan, ha huzamosabb ideig (2-3 órán át) száraz a pelenka alatta, vagy a délutáni szunyókálásból felébredve nem pisilt be álmában, ezeket mind-mind ígéretes előjelnek tekinthetjük, és nemsokára elkezdhetjük a szobatisztaságra való nevelést.

    Mint fentebb említettük, nincs fix, kőbe vésett időpont arra vonatkozóan, hogy mikor is kellene elkezdenie a gyereknek elhagyni a pelenkát. Irányelvként ugyanakkor elmondhatjuk, hogy a fenti események valamikor másfél, és két és fél éves kor között jöhetnek el. Ugyanakkor sok szakember figyelmeztet rá, hogy több kárt okozhatunk, mint hasznot azzal, ha túl korán vágunk bele a leszoktatásba. Legyünk hát türelmesek, volt már rá példa a történelemben, hogy akár a gyerek 4 éves koráig is várni kellett az első lépések megtételével.

    Az időzítés tehát kulcsfontosságú a leszoktatásnál, és a szülőnek mérlegelnie kell a fenti szempontok alapján. A gyerek számára ez egy hatalmas változás: tudatosítsuk magunkban, hogy egy olyan szokást próbálunk átalakítani, ami őt eddig egész élete során elkísérte. Gyakorlatilag születése pillanatában pelenkába tették, és azóta bármikor kényelmesen elvégezhette a dolgát, akár volt rajta pelus, akár nem. Jelenleg arra próbáljuk rávenni, hogy számunkra triviális módon, neki mégis teljesen újdonságként vonja irányítása alá ürítési szokásait. Lehetőség szerint ne olyan időszakban terheljük ezzel a lelkét, amikor egyébként is változások történnek a kis életében. Ilyen lehet egy új helyre költözés, bölcsi elkezdése, szülők válása, második baba érkezése stb. Adjunk időt az egyéb változások megemésztésére a kicsinek, és utána vágjunk bele a leszoktatásba.

    Hogyan kezdjünk bele?

    Beszéljünk a gyereknek a szobatisztaságról már az előtt, hogy készen állna a tanulási folyamat elkezdésére. Akár már az első születésnapja környékén is megemlíthetjük neki, hogy egyszer majd ő is bilibe fog pisilni, különösen ha egyébként is előfordul, hogy a gyerek még a wc-re is elkíséri a szülőt. Beszéljük meg a gyerekkel, hogy a bilit, vagy a wc-t használná-e szívesen. Van, aki a nagyokról (szülőkről, idősebb testvérekről) vesz példát, és ragaszkodik a wc-hez. Ilyen esetben gondoskodjuk wc szűkítőről, illetve fellépőről, és hagyjuk, hogy a gyerek kipróbálja a wc-t, bármiféle sürgetés nélkül. Ha a wc helyett a bili kelti fel a gyerek érdeklődését, helyezzük el azt a lakás valamely részén, és szintén hagyjuk, hogy a gyerek természetes kíváncsisága okán felfedezze. Ha a gyerek jellemzően a nappaliban játszik és tölti el a nap nagyobb részét, akkor az itt lévő bili jobban beleillik majd a leginkább megszokott környezetébe. Folyamatosan szem előtt lesz, könnyebben megszokja a gondolatot a kicsi, hogy egyszer majd használni fogja, ugyanakkor idővel a bilit, és annak használatát is át kell mozgatnunk a wc helyiségbe. Ezzel szemben ha pl. a fürdőszobában jelöljük ki a bili helyét, nem lesz akkora változás onnan a wc-re átszokni. 

    A leszokás sorrendje gyerekenként teljesen eltérő lehet, legtöbben először az éjszakai kakilást hagyják el. Ez az első jele annak, hogy a kicsi már legalább részben kontrol alatt tartja záróizmait. Másnál az által, hogy amikor nagy dolgát végzi látszik, hogy erőlködik, könnyebb nappal megpróbálkozni azzal, hogy a bilire ülve kakiljon. Általánosságban a szobatisztaságot a következő sorrendben éri el a gyermek:

    1. Éjszakai kaki
    2. Nappali kaki
    3. Nappali pisi
    4. Éjszakai pisi

    Stratégiák

    Többféle módszer létezik, ezek leginkább intenzitásukban különböznek egymástól. 

    A rendszeres

    Ennek a módszernek az alapötlete az, hogy ha a gyerek néha ráül a wc-re vagy a bilire, idővel hozzászokik annak használatához. Ennek a megközelítésnek a kulcsa a rendszeresség. Ha meghatározott időközönként (óránként - két óránként) odakísérjük a kicsit a bilihez, segítünk lehúzni a nadrágját és levesszük a pelusát, több dolgot is rövid időn belül elsajátíthat:

    • A nadrág fel és lehúzását
    • A bilin vagy wc-n ülés szokását
    • Előbb utóbb sikerül majd elcsípni a megfelelő pillanatot, amikor is a gyerek a dolgát épp a bilin ülve végzi el. Ekkor meg tudjuk dícsérni, ő megkapja az első pozitív megerősítést, ez pedig a második alkalommal már erős ösztönzőként hat majd, hogy a korábbihoz hasonlóan cselekedjen

    Ha a rendszeres időközönkénti ráültetés nem szimpatikus, megpróbálhatjuk még ugyanezt napszakokhoz kötni. Ahogy mi magunk is legtöbbször felkelés után ellátogatunk a mellékhelyiségbe, ébredés után a kicsit is ráültethetjük a wc-re. Járjunk el ugyanígy a lakásból elindulás, délutáni pihenés, vagy este, lefekvés előtt is.

    A gyorstalpaló

    Ezt elsősorban nyáron tudjuk alkalmazni, amikor elég meleg van ahhoz, hogy a gyerek meztelenül szaladgálhasson akár a lakásban, akár a kertben. Kínáljuk meg a gyereket enni és innivalóval rendszeresen, így több alkalma lesz nap során elvégezni a dolgát. Figyeljük a gyerek mozdulatait, és amennyiben akár pisilni, akár kakilni készül tereljük a bili felé. Igyekezzünk segíteni benne, hogy a megfelelő helyen végezze el a dolgát, és dicsérjük meg, ha sikerrel járt. Mivel rövid időn, akár pár napon belül is sokszoros sikerélménye lehet a kicsinek, sokkal gyorsabban megtanulhatja a szobatisztaságot, mint egyébként.

    A ráérős

    Ez a hagyományos módszer a leszoktatásra. Egyszerre csak egy lépést teszünk előre, a legelső pedig minden bizonnyal a kakálás kontrollja lesz. Ahogy fentebb említettük, már a gyerek egy éves korától kezdve elkezdhetjük neki elmagyarázni mi az a kaka. Idővel megérti majd, és ha aktívan figyelünk a jelekre (erőlködik, leguggol és nyög, elvonul a szoba egyik sarkába és koncentrál) felismerjük majd, ha épp nagy dolgát készül végezni. Ekkor elkezdhetjük "adagolni" neki a bilihasználatot:

    • Először csak említsük meg neki, hogy bilire is ülhetne
    • Pár alkalommal később akár úgy, ruhástól ráültethetjük a bilire, így elkezdni megszokni magát a pozíciót, és valószínűleg könnyebben is sikerül elvégeznie a dolgát
    • Ha ez megvan, próbálkozhatunk pelenka és nadrág nélkül, ténylegesen a bilin ülve, feltéve, hogy sikerült időben lehámoznunk róla a ruhát

    Mosható, vagy eldobható leszoktató pelenkát használjunk?

    Az eldobható leszoktató pelenka lényegében ugyanúgy működik, mint a többi nem mosható pelenka. Kialakításának köszönhetően túl gyorsan vezeti el, és zárja magába a keletkező nedvességet. Ennek eredménye, hogy a gyermek nem tapasztal kellemetlenséget, ha bepisil vagy bekakál. A diszkomfort érzet pedig a leszoktatási folyamat egyik fontos eleme. Az által, hogy a gyerek nem érzi kényelmesen magát a pisis pelenkában, és a nyirkosabb szövet érintkezik a bőrével, megvan a megfelelő öszönzés a változtatásra.

    A mosható leszoktató pelenka formája az eldobható (bugyi) pelenkához hasonló: a gyerek egy alsóneműhöz hasonlóan akár egyedül is bele tud lépni, és fel tudja húzni. A mosható verzió mindenképp környezetkímélőbb megoldás a sok eldobált egyszer használatos leszoktató pelenkához képest. Költségeket tekintve természetesen sok minden múlik a leszoktatási periódus hosszán, de általánosságban véve azért ez nem egy pár hetes folyamat, így a leszoktató mosipelusssal árban is jobban jövünk ki.

    Felépítésüket tekintve a mosható leszoktató pelenkák több rétegből állnak. A legfelső réteg, ami a baba bőrével érintkezik egy puha tapintású, pamutréteg. Ez, és az alatta lévő réteg segít elvezetni a keletkező folyadékot, ám azt mégsem zárja magába annyira, mint az eldobható fajták. Ennek eredménye a fentebb említett diszkomfort érzet, mely szobatisztaságra ösztönzi a gyermeket. A leszoktató pelenkákban is megtalálható ugyanakkor egy vízhatlan réteg, mely nagyobb balesetek esetén visszatartja a pelenka tartalmát addig, amíg eljutunk a fürdőbe vagy a wc-be, és lecseréljük a használt pelenkát.

    Néhány hasznos tipp, mielőtt belevágunk a kalandba

    Dícsérj és/vagy jutalmazz

    Gyereke válogatja, hogy mi a legmegfelelőbb ösztönző a szobatisztaságra nevelés során. Ahogy később látni fogjuk, a büntetés semmiképp sem vezet célra, inkább dícsérj az elért eredményekért, illetve apróbb jutalmakat is adhatsz csemetédnek. Adunk pár ötletet, de fontos hogy használd a fantáziádat, gondold át mi az ami a Te gyermekednek fontos, mi biztatja majd leginkább:

    • Matricák: nem véletlenül jutalmazzák a hűséges/többet költő/stb. vásárlókat a boltok is így. Tervezhetsz és nyomtathatsz saját tervezésű matricagyűjtő füzetet, amibe kis képeket ragaszthattok be ragasztóval, vagy akár kész matricacsomagot is vehetsz.
    • Édesség: a kicsik nagy része odáig van az édességért. Még ha nem is akarod, hogy rászokjon, egy-egy különleges alkalommal (és a leszoktatásban elért sikerek nem hétköznapi sikerek) megkínálhatod pár szem Smarties csokival, egy kocka csokoládéval, egy pillecukorral stb. 
    • Érmegyűjtés: sok gyerek kíváncsian játszik a pénzzel, noha legtöbben nem tudják még felmérni az értékét. Igazság szerint mindegy hogy 10 vagy 100 forintosokat dobáltok be egy perselybe, vagy bármilyen dobozba, a lényeg, hogy legyen valami amit ő is gyűjthet. A bilin aztán ha jól zár a doboz amiben gyűjti a pénzt, lehet rázogatni, csörögni vele, érezhető hogy egyre nehezebb, és van eredménye annak amit csinál. Aztán ha kellő összeg összegyűlt, elmehettek egy játékboltba együtt, és a gyerek választhat magának egy meglepetést, és a saját pénzéből ki is fizetheti.
    Mint látod a lehetőségek végtelenek, adhatsz kisebb jutalmat egy el nem cseppent pisiért, vagy nagyobbat egy vécéig sikeresen visszatartott kakiért. Ami fontos, hogy ne ess túlzásba, akármivel is jutalmazol, ésszel tedd.

    Légy türelmes, haladj a gyermek tempójában

    Bizonyos esetekben, például ha már nagyobb, érettebb a gyerek, akár a korábban említett jelek nélkül is megpróbálkozhattok a leszoktatás elkezdésével. Ugyanakkor ökölszabályként azt mondhatjuk, hogy érdemes megvárni, amíg egyértelművé válik, hogy a gyerek készen áll erre a fontos tanulási szakaszra. Ha kicsit is úgy érezzük, hogy túl gyors a tempó, vegyünk vissza, és általánosságban is inkább engedjük, hogy a kicsi diktálja a tempót. Ne támasszunk túlzott elvárásokat a gyermekkel szemben. Azért, mert egy, vagy akár több jelét is adta a szobatisztaságra való felkészülésnek, még nem biztos hogy minden gördülékenyen fog menni. Sok más tanulási folyamathoz hasonlóan ez is inkább maraton, nem pedig sprint.

    Semmiképp se büntess, vagy mutass csalódottságot

    Ha egyetlen délután során már épp sokadjára takarítod a (szerencsésebb esetben) pisit a földről, vagy a többedik váltás ruhát mosod ki, könnyen úgy érezheted, hogy nem haladtok előre. A legkézenfekvőbb ezért a gyermekedet felelőssé tenni, és az ő orra alá dörgölni a sikertelenséget. Ez ugyanakkor mindenképp kerülendő magatartás! A negatív benyomások akár tartósan visszavethetik a szobatisztaságra törekvés folyamatát. Az oda vezető út rögös, ehhez pedig a szülő részéről mindenképp türelem, szeretet, és biztatás szükséges. Ha a gyermek csalódottnak, kiábrándultnak látja a szülőt, az könnyen szorongáshoz vezethet. Ennek szélsőséges megnyilvánulása akár a vizelet vagy székletvisszatartás is lehet, ami súlyos betegségeket idézhet elő. Mindenképp üssünk meg tehát pozitív hangszínt. Fókuszáljunk az elért eredményekre, és dicsérjük meg a gyermeket érte! Értékeljük, hogy legalább már elkezdte letolni a nadrágját, vagy úton volt a bili felé, és mondjuk is el neki, hogy mit csinált jól. Ezzel előbb érünk majd célt, mintha dorgálással válaszolnánk a hibára.

    Készülj fel a váratlan meglepetésekre

    Váratlan meglepetések nem csak előfordulhatnak, hanem elő is fordulnak. Ha szerencsénk van mindez otthon történik, de még ott is érdemes felkészülni arra, ha balul sülnének el a dolgok. Érdemes a leszoktatás idejére felszedni a drágább szőnyegeket, papírtörlőt, nedves törlőkendőt könnyen hozzáférhető helyen tartani. Ha útra kelünk, készüljünk extra felszereléssel: legyen nálunk legalább egy váltás ruha, tisztasági kendők, eldobható wc ülőke papír, csere leszoktató pelenka, és zacskók a szennyezett ruhadaraboknak. A gyerekek hajlamosak akkor kikívánkozni, amikor egyébként is sietünk, és késésben vagyunk, vagy olyan helyen járunk, ahol nehéz wc-t találni. Ezen egyébként nem kell meglepődnünk, a gyerekek megérzik a feszültséget a szülőn, ami könnyen átragad rájuk és vécézési ingert vált ki.

    +1 Hangsúlyozd a higiénia fontosságát

    A kézmosást, és a tisztaságra nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. Ahogy a lakásba hazaérve a gyereknek is meg kell mosnunk a kezét, ugyanígy kell eljárnunk a wc használat után is. Már az első bilibe való pisilés/kakálás után mutassuk meg a gyereknek hogy ilyenkor folyó vízzel, szappannal alaposan kezet kell mosni, mert csak így előzhetők meg a fertőzések.